Arra gondoltam,hogy mostantól minden vasárnap írok a banda tagjairól.Az első nap(kb 1 óra múlva:D) #0 Sid-et mutatom be.Továbbá új infók az All hope is gone-ról:
Album: All Hope Is Gone (Special Edition)
Megjelenés: 2008. augusztus 26.
Producer: Dave Fortman
Kiadó: Roadrunner Records
A SlipKnoT negyedik albumára a Vol. 3: (The Subliminal Verses)-tol számítva több mint négy évet kellett várnia a rajongóknak. A csapat 2006 elejétol fogva teljesen szétszéledt és 2008 elejéig egyedül a Voliminal: Inside The Nine dokumentum DVD tartotta életben az idoközben folyamatosan fogyatkozó, és Stone Sourba belefáradt SlipKnoT rajongói tábort. 2007 végén aztán végre újra kezdett összejönni a banda, majd az új év elso hónapjaiban kisebb vacilálás után a banda szülovárosától, Des Moinestól nem messze egy elhagyatott farmban megtalálta a tökéletes helyszínt az új SlipKnoT album elkészítésére. A tagok elmondása szerint a 'kiesett' idoszakban mindannyian dalokat írtak, így könnyu dolguk volt, amikor újra együtt volt a maszkos kilences. Corey pl. egy hatalmas jegyzetfüzettel állt a többiek elé, amely tele volt ötletekkel, és nem utolsó sorban rengeteg dalszöveggel.
Az új CD-t rengetegen eleve fenntartásokkal és aggodalommal várták: Sokan attól tartottak hogy már nem fér el a mai zenei palettán a SlipKnoT, hogy nem tudnak majd megújulni, ezért bukás lesz az új lemez. Másokban felmerült hogy Corey Taylor már nem képes betölteni régi posztját a bandában hangjának romlása miatt: többen végleg leírták a banda énekesét, mondva hogy soha többé nem lesz már olyan formában mint a legtöbb rajongó által istenített Iowa idoszakában. Ez utóbbi aggály hamarosan teljesen eltunt: az album kiadása elott jóval kiszivárogtatott címadó All Hope Is Gone címu dalban mindenki megbizonyosodhatott róla, hogy Corey Taylor jobb formában van mint valaha, az új dal pedig agresszívabb mint idáig bármi amit kiadott a banda. A negyedik SlipKnoT lemez a csapat idáigi legérettebb lemeze: már a megjelenése elott a tagok úgy jellemezték, mint az Iowa és a Vol. 3 manifesztációját egy sötétebb formában, ami beigazolódni látszik: gondoljunk csak a Before I Forgetet idézo dallamcentrikus Pyschosocialre, az Iowa és Slipknot albumok zúzdáit idézo Gematria (The Killing Name)-re, vagy a Circle vonalát követo Snuffra, és így tovább. Rengeteg helyen hallhatóak a Vol. 3-ról már ismeros idegbeteg szólók, dallamos refrének, ugyanakkor New Abortionre emlékezteto duplázások sem maradnak el az All Hope Is Gone-on.
A Slipknot negyedik albuma tehát megjelent, és ezzel meg is kezdodött a spekuláció, hogy lesz-e folytatás, és ha igen milyen formában. A banda legtöbb tagja már nem fiatal, és talán többen el fognak gondolkodni, hogy negyvenhez közeledve vagy éppen fölött egy Stone Sour szintu dallamos, bulizós bandában akarnak zenélni, vagy egy SlipKnoT szintu maszkos zúzdában akarják lezúzni még egy-két alkalommal a világot. Akárhogyis, ha ez az utolsó SlipKnoT album, bátran mondhatjuk hogy lezártnak tekintheto a maszkos kilences pályafutása: A zenéjük beérett, összefort, sikerült egyesíteniük a korábbi albumaik erosségeit és irányvonalát, így ha ezek után nem adnának ki többé soha semmit, akkor sem maradna lezáratlanul a múlt. (Azért ha így is lesz, egy válogatásalbumra számítsatok pár éven belül, bár ehhez már a bandának nem sok köze lesz, mivel a kiadó fogja eroltetni -a szerk.)
Az album speciális változata tartalmaz három bónusz dalt, valamint egy extra DVD-t, amelyen egy 35 perces dokumentumfilm látható a lemez készítésérol M. Shawn Crahan (#6) rendezésében.
Számlista:
01. .execute.
02. Gematria (The Killing Name)
03. Sulfur
04. Psychosocial
05. Dead Memories
06. Vendetta
07. Butcher's Hook
08. Gehenna
09. This Cold Black
10. Wherein Lies Continue
11. Snuff
12. All Hope is Gone
13. Child Of Burning Time
14. Vermilion Pt. 2 (Bloodstone Mix)
15. 'Til We Die
